Almamellék értékei

ALMAMELLÉK RÖVID TÖRTÉNETE

Az Almás-patak neve 1009-ben, a település neve 1492-ben szerepel először írott forrásban. A község elnevezése arra utal, hogy a falu ma Almás-nak, de régen Almá-nak is hívott patak mellett fekszik. A településnek nevet adó Almás-patak szerepel Szent István királynak a pécsi püspökséget alapító oklevelében, mely a pécsi és a veszprémi egyházmegye közötti határpatakként jelöli meg. 

A török hódoltság alatt valószínűleg folyamatosan lakott hely maradt. 1542-ben 6 és 1/2 portát írtak össze, 1549-ben 2 portája adózott. 1565-ben 8 magyar családfőt, 1703-ban 10 háztartást tüntettek fel az összeírók. 

Adózói a 18. századig magyarok, 1720-ban az összeírt 9 adózóból kettő tót. A 17. század folyamán délszlávok telepedtek meg itt, ezt igazolja az 1767-es urbárium, melyben 27 örökös jobbágy szerepel délszláv megjelöléssel. 1775-ben nagyobb német telepesraj érkezett. 1800 körül a lakosság fele magyar és horvát, másik fele német. A 19. század folyamán a horvátok elmagyarosodtak, a németség aránya emelkedett. Az 1880-as népszámlálásban népességének nagyobbik része német anyanyelvű volt. 1946-ban német lakosait kitelepítették, helyükre Felvidékről érkeztek családok.

A falu egykor a Batthyány, majd a Biedermann család birtokának része volt. 

Csak 1950 óta tartozik Baranyához, azt megelőzően Somogy megye részét képezte. 

A településhez csatolták Szentegyedpusztát, Németlukafát, Korcsánypusztát, Lukafapusztát, Szentmártonpusztát és Sasrétet is. Sasrét a leghíresebb mind közül, hiszen itt található a Jámborka-forrás, és a Biedermann Rezső báró által az 1900-as évek elején építtetett vadászkastély is. Szintén a báró érdeme a ma erdei iskolaként működő kőépület. Eredetileg iskolának építette a 20. század elején munkásai gyermekei számára. Az épület mellett ma épített faházakban ifjúsági szálló működik.  

LÁTNIVALÓK

Épített örökség

Kitelepítettek és Elhurcoltak Emlékműve

Látnivalói között van az Erzsébet-park, amelyet még Erzsébet királyné emlékére létesítettek. Az eredetileg ültetett hét mocsári tölgyből (kocsányos tölgy) mára már csak három maradt. Itt került felállításra a Kitelepítettek és Elhurcoltak Emlékműve, melyet 2006-ban készíttetett a község a német kitelepítés 60. évfordulója alkalmából. 

Római katolikus templom

A római katolikus templomot 1782-ben szentelték fel Szent Flórián tiszteletére. 

I. és II. világháborús emlékművek

A templom körül több szobrot, keresztfát, emlékművet is elhelyeztek az idők folyamán, mint pl. a Szent Flórián és Szent Vendel szobor, a klasszicista stílusban készült I. valamint II. világháborús emlékmű.         

Ehhez kapcsolódóan kell megemlíteni az általános iskola mögött fekvő Ligetet, melyet még az első világháború hősi halottjainak tiszteletére létesítettek úgy, hogy minden elesett katonának jelképes sírt készítettek és rá fát ültettek.  

Újszülöttek Parkja

A település egyik ékköve az Újszülöttek Parkja, ahova 2011. óta ültetnek fát az újszülötteknek. 2018. évben 6 fát ültettek. 

Turizmus és vendéglátás

Almamelléki kisvasút

A falut elhagyva érjük el az Almamelléki Állami Erdei Vasutat, amely 1900-ban épült meg. A MÁV Szigetvár és Kaposvár közötti vasútvonala érintette Almamelléket. Az Almamellék és a Németlukafai Cigányvölgy közötti, 7,2 km hosszú keskeny nyomközű vonalat 1901-ben Báró Biedermann Rezső, a községtől északra fekvő területek birtokosa építtette gazdasági célra. A sasréti, lukafai kitermelt fa, egyéb mezőgazdasági termékek, illetve a németlukafai hamuzsírégető boksa és üveghuta termékei fuvarozására használták. Az eredeti lóvontatást 1955-ben váltották fel a dízelmozdonyok. 1991-től csak személyszállításra használják az Almamellék-Sasrét nyomvonalon. 
Az állomásépület 1901-ben épült az állami vasútépítési program keretében vasúti megálló és szolgálati lakás céllal. 1945-ben állami tulajdonba került. Az állomás az 1899-ben épült Szigetvár-Kaposvár vasútvonal része volt, mely 1977. január 1-jén szűnt meg. Itt forgatták az 1977-ben a Kihajolni veszélyes című filmet, a pályát csak ezt követően bontották fel. 
Az épület alsó szintjén 2000-ben megnyitott a Kisvasúti és Erdészeti Múzeum, mely a környék élővilágát és a 20. század elejének erdőgazdálkodását mutatja be. Itt találjuk meg Vanyúr István alkotását is, a Centenáriumi emlékfát, melyet a Mecseki Erdészet Zrt. 2001-ben állított a kisvasút 100. születésnapja alkalmából.

Természeti környezet

Horgásztó

Ibafa felé haladva még az elágazás előtt lekanyarodva juthatunk el a településhez tartozó Almamelléki horgásztóhoz. A horgásztót a Zselic Horgászegyesület működteti. A tó területe 21 hektár, ebből horgászható 11 hektár. 

Almamellék a környékre kíváncsi turistáknak számos pihenési és kikapcsolódási lehetőséget kínál. Három csillagos kastélyszálló, apartmanház, vadászház, vendégház és ifjúsági szálló kínálja szolgáltatásait, kiváló lehetőség van horgászatra a helyi horgásztónál, lovaglásra pedig több lovardánál is. 

Híres szülöttei

Reményi János

A település híres szülötte Reményi János (1931-1996) karnagy. Iskoláit szülőfalujában, majd Pécsett végezte. 1949-ben érettségizett a Pécsi Állami Líceumban, ezt követően 1951-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezető szakára. Friss diplomásként a szolnoki Bartók Béla Zeneiskolához nevezték ki szolfézstanárnak. 1956-tól 1961-ig a miskolci Erkel Ferenc Zeneiskolában tanított szolfézst. 1961-ben nyert kinevezést a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol átvette a szakiskola leánykarát. 1977-től főiskolai docens, majd főiskolai tanár. Később az 1961-ben megalakult Rónai Sándor Művelődési Központ Kamarakórusa élére került. Ebből a vegyeskarból alakult meg 1975-ben a híres Bartók kórus, amely több nemzetközi versenyen aratott hatalmas sikert. 1970-től irányította a 6. számú Általános Iskola ének-zene tagozatának kórusát, mely nemzetközi hírre tett szert. A kórus mellett kinevezést kapott az ELTE Énektanárképző és Karvezető szakára is. 

Dr. Lehmann Antal

A település iskolájában tanított 1959-1961 között Dr. Lehmann Antal egyetemi docens. 1955-ben a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd előbb a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola biológia-földrajz, majd a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kara földrajz szakát végezte el. 1970-ben szerezte meg doktori címét, majd 1998-ban PhD. fokozatát. Tanított az almamelléki, majd a mecsekszabolcsi iskolában. 1964-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola tanársegédje, majd 1968-ban a MTA Dunántúli Tudományos Intézet tudományos munkatársa lett. 1977 és 1991 között a Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi docense, majd a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, illetve a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója. 1996-tól 2001-ig a Pécsi Tudományegyetem Környezetföldrajzi és Meteorológiai Tanszék egyetemi docense. Munkásságából kiemelkedő Zselic kutatása, többek között megírta Almamellék község földrajzát és történetét.

Kulturális örökség- Mondagyűjtemény

Az almamelléki erdőkerülő visszajáró lelke 

Azt még elhiszi valahogy az ember, hogy vizek, mocsarak mellett sötét éjszakákon többször látni lidércfényt, hanem az már csak bolondság lehet, hogy domboldalon is futkározzon a lidérc! Az meg egyenesen hihetetlen, hogy ne is lidérc legyen a lidérc, hanem valakinek visszajáró lelke, és lámpással szaladgáljon esténkint az erdős domboldalban. 

No, de ami hihetetlen, arról is sok mindent beszélnek az almamelléki öregek. Akad köztük nem egy, aki az Ibafa meg a Németlukafa felé eső domboldalon éjszakának idején szaladgálni látta az erdőkerülő visszajáró lelkét. Puskájával, viharlámpájával magát az erdőkerülőt látták ott és senki mást! 
És nemcsak ők, de látták apáik, de még a dédapáik is! Ott bolyong az szegény már több mint száz esztendeje. Azt is nem egy ember tudta, hogyan jutott az erdőkerülő erre a sorsra.

Sokszor elmondták a régiek! 

Még csak egész kis falu volt Almamellék, jóval ’48 előtt lehetett, amikor a dolog történt. A nép verejtékezve dolgozott, hogy földesurának megadja minden termésből a kilencedet és mellette magának is maradjon valamije. Dolgoztak látástól vakulásig a máséban. Így ment ez télen, nyáron, mert télen meg az uraság erdejébe jártak dolgozni. Volt is azzal az erdővel dolog elég. Beért az egészen a falu aljáig, és minden barázdát úgy kellett tőle minden évben újra visszaszerezni. 

Kerülte ezt a rengeteg erdőt nem egy embere az uraságnak! Karl János erdőkerülő éppen az almamelléki rész őre volt. Szerette és őrizte ez a jó lélek az erdő minden madarát, vadját, bogarát, fáját, de ahol csak tehette, segítette a falusi szegény népet is. 

Nem tudni, hogy történhetett, de egyszer az uraság vagy az ispán nagyon megszidta, talán deresre is húzatta a derék öreget, aki ellen pedig senki nem szólhatott egy rossz szót sem.

A kerülő nagyon elbúsult. Harminc éve szolgált ezen a helyen, de ilyen még nem történt vele. Biztosra vette, hogy elkergeti az uraság, és ezt annyira a szívére vette szegény, hogy felakasztotta magát. 

Csak napok múlva találtak rá a robotosok. Ott volt fönn a dombon a sűrűben csonttá fagyva. Nagyon meglepődtek az emberek. Hanem még jobban csodálkoztak azon, hogy a fához támasztva meg ott találták az öreg puskáját. Egy papiros állt ki a puskacsőből. Az írás így szólt: - Bíró úr! Úgy érzem, hazugságokkal elvették becsületemet. Becsület nélkül nem akarok élni. Senkim sincs a világon. Ami kis vagyonomból maradt, azt adják a szegényeknek. Temessenek az erdőbe, az én házamba, és tegyék mellém a puskámat, mert az az enyém. Halálomban is hű akarok maradni az erdőhöz. 

A nép nagyon sajnálta János bácsit. Sokan megsiratták. Akik a kastélyba jártak, azok azt mondták, hogy amikor a temetést jelentették az uraságnak, olyan fehér lett, mint a fal. Csak nézte a papírt, meg maga elé meredt, aztán csak annyit mondott: 

- Temessék hát úgy, ahogy kéri! – azzal visszaadta a papírt a bírónak. 
Mondta is a bíró, csodák csodája, hogy megengedi! Fönn a dombon, ahol a ritkás véget ért, a csőszkunyhó mellé ásták meg a sírját. Oda is temették. 
Telt, múlt az idő. Egyszer azt beszélik ám a faluban, hogy látták az erdőkerülőt. Aztán látták másodszor, tízszer, talán százszor is. 
- Hogyan láthatták volna? – mondták a hitetlenek. – Hiszen már a nyoma is alig látszik a sírjának! 
A nép meg csak erősítette, hogy az bizony tegnap este is kerülte az erdőt, mert ott látták puskájával, lámpással menni a vaksötétben. 
- Az lidércfény lehetett a halastónál, vagy káprázott a maguk szeme! – jelentették ki megint csak azok, akiknek az ablaka nem is a halastóra, meg a megmaradt kis erdőre nézett. Hanem a többiek nem hittek ezeknek.

Hogy is hihették volna, amikor egymás után halhatta az ember itt is, ott is a házaknál, hogy ekkor meg akkor látták az erdőkerülőt!? Volt, aki utána is ment. Mintha a régi gidres-gödrös erdei úton ment volna a dombon föl, völgynek le. Nem lehetett utolérni, mert János bácsi futott, megállt, letért az útról, megkerülte fákat, bokrokat. 

János bácsi sírjának ma már nyoma sincs, az erdőből is alig maradt valami. Ma is járnak az emberek – néha este is – Ibafára vagy Lukafára. 

Az estéli vonat után többször mennek az utasok a dombon át, és olyankor a fák, bokrok közt föl-fölvillan meg el-eltűnik a viharlámpák vagy a zseblámpák fénye. Ha meg valaki rágyújt útközben, hát az is belátszik a faluba. Csakhogy ezek a fények mind mások ám! Ezekre a gyerek is ráismer.
Azt a régi, futkosó, furcsa magányos fényt csak nagyon ritkán látni a maradék erdőben. De ha ott látni, akkor mindig viharos, esős éjszaka van, és akkor biztosan János bácsi indul útjára, mert ő holtan is hű marad az erdőhöz. 

Ha pedig valaki utána szaladna, előbb kiszakad a lelke, minthogy azt a lámpával futkosó lelket utolérné!

Forrás: Rejtett kincsek nyomában. (Szerk.: Dr. Vargha Károly, Dr. Rónai Béla és Muszty László). Pécs: BMT Művelődési Osztálya, 1971. 204-206. p.

Turizmus és vendéglátás  - Recept

Sajtos hajtogatott pogácsa 

 Tészta hozzávalói: 

• 80 kg liszt 
• pici só
• 1 élesztő
• 1 kk cukor
• 5 dl tej
• 2 dl étolaj 

Töltelék: 

• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál só
• 3 tojássárgája 

Tetejére: 

• reszelt sajt

Elkészítése: 

A 80 dkg lisztet pici sóval összekeverjük. Az élesztőt 1 kávéskanál cukorral 2 dl tejjel felfuttatunk. Majd 2 dl étolajjal és még 3 dl tejjel kidagasztjuk, és kelesztjük. 
4 egyorma cipót formázunk a már megkelt tésztából, egyenként kinyújtjuk négyzet alakúra és a lenti töltelékkel megtöltjük. Én 1 kg lisztből csinálom, így több lesz.  
A töltelék pedig a 20 dkg margarint, 1 ek. sót és 3 tojássárgáját kikeverem, majd 4 egyenlő részre osztva ezzel töltöm a tésztát. Felcsavarom és a két végénél meghúzom, hogy kb. egyenlő legyen minden háromszög. 

Zsírozott, lisztezett tepsibe teszem úgy, hogy legyen köztük kis hely, mert dagadni fognak. Megkenem a felvert tojással mindegyiket, és reszelt sajt kerül a tetejére. 

Előmelegített sütőben, közepes lángon sütjük.